Az 1956-os magyar forradalom hollandiai sajtó visszhangja (második rész): „A magyar felkelés”

Az 1956-os magyar forradalom hollandiai sajtó visszahangja (második rész):

„A magyar felkelés”

1956 október és november a hidegháború és a világtörténelem egyik mélypontja volt. Október második felében a bipoláris világ diplomáciai manőverei a világ két térségére irányították a világközvélemény figyelmét. Az ENSZ alapokmányába foglalt nemzetközi jogi megállapodások a semmibe foszlottak szét, amikor a bipoláris világ mindkét félteke a katonai beavatkozás útját választotta. Az 1956-os magyar forradalom és a Szuezi-csatorna államosítása körül kirobbant konfliktusok felkavarták az emberek mindennapjait és megmutatták a nemzetközi egyezmények korabeli értékét. A hidegháború okozta fegyverkezési verseny mellett a Szovjetunió erőltetett nehéziparosítási és rekvirálási programja teljesen kizsigerelte Közép-Kelet-Európa megszállt államait. Az ötvenes évek minden, a Varsói Szerződéshez tartozó szovjet szatellitköztársaság életében a hiányról szóltak. Az alacsony életszínvonal számos zavargáshoz, tüntetéshez és politikai megmozduláshoz vezetett. A lengyelországi poznani események nyújtották a bevezetést az őszi magyarországi történések számára. Korábbi cikkemben, a holland nyelvű napilapokban megjelent tartalmakon keresztül mutattam be azt, hogy az 1956-os magyar forradalom milyen közvetlen visszhangot váltott ki a holland médiában.

 Az alább olvasható második rész „A magyar felkelés” alcímet kapta, mert mint az alább szemléltetendő holland napilapok tartalmai döntő többségükben az „opstand”, azaz „felkelés” megnevezést alkalmazták a budapesti harcok jellemzésére. Az október végi események hollandiai publicisztikája közül mutatom be azokat az érdekes adalékokat, amelyek közelebb hozhatnak mindenkit nem csupán a történelemi esemény megemlékezésének fontosságához, hanem az információ áramlásának korabeli körülményeihez is. Ugyanakkor az alább olvasható cikk betekintést nyújt a korabeli Hollandia társadalmának reakciója mellett a világ reakciójáról is.

Röviden Hollandia sajtóorgánumairól

 A kutatásom alapanyagát primer forrásokra építettem fel, amelyet a kutatásértelmezéshez szükséges holland és magyar irodalommal alapoztam meg. Ezek alapján az alábbi táblázatba foglalatam össze a kutatáshoz felhasznált primer forrásnak tekintendő holland nyelvű napilapokat.

1956 október 23 és 27 között lezajlott magyar események központi szerepet kaptak a holland napilapok címlapjain. Kivétel nélkül valamennyi sajtóorgánum kiemelten foglalkozott a magyar eseményekkel és azok nemzetközi, katonai, politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozásaival egyaránt. Megállapítható, hogy a holland sajtó nem kizárólag átvételekből dolgozott; tehát nem csupán a nagy nyugati hírügynökségek híreit dolgozták fel és fordították le hollandra nyelvre, hanem primer forrásokat sorakoztattak fel állításaik alátámasztására. Ugyanakkor túlzások, félreértések és tévesztések is megjelentek a holland sajtó hasábjain. Éppen ezért ebben az írásomban arra törekszem, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hírértékének holland nyelvű lecsapódását mutassam be. Ebben az időszakban a budapesti hivatalos rádióadás mellett, a pécsi, miskolci és prágai rádióadásokat is elsődleges forrásnak tekintették a holland újságírók. A rádióadások mellett a nyugati hírügynökségek és kormányzatok, valamint a világpolitikai szervezetek eseményeit is leközölték. A magyar forradalmi harcok a szuezi válsággal együttesen, sokszor inkább ahelyett kiemelve kaptak helyett. Az 1956 október 23-i forradalom visszhangja tovább erősödött a következő napokban. Az október 24-i hírlapok telve voltak Magyarországról szóló cikkekkel. A legtöbb esemény egyetlen nap alatt visszaköszönt a holland újságok címlapjain. Hogy milyen pontossággal, hangnemben, megítélésben? Erre és ehhez hasonló kérdésekre is választ találhat, amennyiben végig olvassa alábbi cikkemet.

Október 24. a holland sajtóban:

 

Az október 25-én és 26-án megjelent hírlapok részletesen bemutatták az eseményeket. Az Algemeen Handelsblad a címlapon elindított cikkeit a harmadik, a negyedik oldalakon folytatta, továbbá az ötödik oldalon is információt közölt. Az Algemeen Handelsblad október 26-i számát azért is érdemes alaposabban ismertetni, mert remek lehetőséget nyújt arra, hogy bemutathassuk miképpen viszonyult a korabeli holland nyomtatott hírközlés egyik fontos szereplőjének stábja a forradalomhoz. „A legfrissebb hírek szerint: általános sztrájk Magyarországon” ”: az egyik cikk a címlapon. A cikk a Hegyeshalomról visszaérkezett osztrák vasúti dolgozóktól származó értesülésekre hivatkozott. Ezek alapján hajnali 4 órakor általános sztrájk lépett életbe. A vasúti dolgozók munkabeszüntetése terjedt át a gyárakra és reggel 10 órakor is állt a munka. Magyarország belpolitikai körülményeit osztrák hírforrásokra hivatkozva ismertette. Részletesen tájékoztatta az olvasókat a munkásdelegáció és Nagy Imre miniszterelnök tárgyalásáról és annak eredményeiről. Kiemelte, hogy a miniszterelnök elfogadta azt a követelést is miszerint a szovjet csapatoknak január 1-i dátummal el szükséges hagyniuk Magyarország területét. Bécsben és Albánia területein szovjetellenes tüntetések zajlottak. A szerző szerint az egész felkelés azzal vette kezdetét, hogy a fegyvertelen tüntetőkre lőttek. Kiemelte, hogy rengeteg halálos áldozata volt már a békés tüntetés során is. Részletezte azt az esetet, amikor a Parlament előtt a tüntetők egy magyar zászlókat lengető csoportjára az orosz tankok tüzet nyitottak, amely halálos áldozatokat követelt. Kitért a harcok kezdeti szakaszára, amely az orosz tank tüze után a belbiztonsági egységek lövéseivel folytatódott. Tehát részletesen bemutatta az agresszió menetét. A tömegből egy delegáció petíciót akart a kormánynak átnyújtani, ami az írás szerint úgy tűnik, hogy a gyújtópontját adta az erőszakos eseményeknek, mert hasonló atrocitások érték a békés tüntetőket városszerte. A szerző többször is elismételte, hogy az oroszok és a kommunista belbiztonság a fegyvertelen, békés tömegbe lövetett. Megjegyezte, hogy a magyar katonaság és rendőrség nem fordult honfitársai ellen. Leírta az utcai harcok helyszíneit és részletezte a károkat is. Egy cikk Gerő teljes tevékenységével, egy pedig a szovjet külügyminiszterrel foglalkozott. „A Szjepilov ítélet” címet viselő cikkben a lap külpolitikai szakmunkatársa fogalmazta meg a szovjet külügyminisztérium hozzáállását. Ezt úgy tette meg, hogy idézte azt: BA lakosság életszínvonalbeli problémái miatt az emberek demokratizálódást akartak, de olyan erők vannak jelen, amelyek ezeken a demonstrációkban lehetőséget láttak arra, hogy ellenséges akciót vigyenek végbe, amely zavargásokat idézett elő, és mivel úgy tűnt, hogy az ország szétesne, a kormány a szovjet csapatokhoz fellebbezett.” A cikk szerkezete is jól mutatja, hogy a holland sajtó nem igen tisztelte a kommunista eljárást, mivel ebben az esetben például először bemutatta azt, hogy tulajdonképpen a békés tömegre támadtak rá, majd a szovjet külügy azt nyilatkozta, hogy éppen az ellenkezője történt. Ezért is nevezhette a szerző „oordeel” (ítélet) a külügyminiszter kijelentéseit. „A lengyel emberek tudják kezelni a helyzetet.” – mondta Szjepilov.

A szerző a cikk „Commentaren” alcímet viselő részében szubjektív értékelést is nyújtott, amely jó lehetőség számunkra a forradalom fogadtatásának vizsgálata szempontjából. A szerző összegezte az ismertetett eseményeket és bemutatta, hogy a szovjet propaganda eredményesnek bizonyult. A kelet németek és a csehszlovák munkásság a szovjetek oldalára állt. Az olasz kommunisták sajnálatukat fejezték ki afelett, hogy a magyar kommunisták nem voltak képesek a forradalmat megfelelően kezelni. Az amerikai elnök szerint az orosz csapatok jelenléte nem magyar érdek.

Az Algemeen Handelsblad további cikkeiben kifejezetten a katonai helyzettel, valamint a rádióadások zavaráról írt. Az október 25 és 26-án megjelent lapok a nemzetközi szervezetek elítélő nyilatkozatait és a Vörös Kereszt segély szervező intézkedéseit mutatták be. „Stratégiai tanulmány a magyarországi és lengyelországi felkelésről”, a lap katonai szakmunkatársa a magyarországi eseményeket egy felkeléssorozatként mutatta be. A szerző szerint az 1953-as kelet-németországi eseményekkel kezdődött az egész, ahonnan átterjedt az elégedetlenség és az ellenállás. Ez az ellenállás az orosz expanzió eredménye, amelynek gyengeségét a berlini felkelés szimbolizálta. A NATO szerint további európai csapatmozgásokkal szükséges számolni, amely logisztikai nehézségekhez vezethet. Bemutatta az orosz katonai ipart és a légierő elhelyezkedését a szatellit államok területén. Kitért az atombomba fejlesztések indokaira, amelyek pontosan az oroszok terjeszkedő szándékából fakadtak. A szerző úgy gondolta, hogy az ellenállási mozgalmak azért jelentek meg, mert a kommunista rendszer nem fér össze az érintett területek lakosságának nemzeti identitástudatával. A rendszerük gyengeségének felismerése vezetett az orosz atomprogramokhoz. Az oroszok képtelenek arra, hogy megbízhatóan ellenőrízék a szatellit államokat. A NATO-nak egyenest újra kellene értelmeznie a katonapolitikai helyzetet és a holland hadsereget is fejleszteni szükséges – ekképpen vélekedett a cikk szerzője. „Az Európa Tanács támogatja a magyar felkelőket”. A cikk részletezte a magyarországi életszínvonalat és a hiány mértékét. A Nagy-kormány legitimitását kétségesnek nevezte. A orosz csapatok zsarnoki módon avatkoztak be. Összességében a szerző szerint a magyarországi események a kommunizmus hibáiból fakadtak.

Tömeges letartóztatások, tankok bevetése a fegyvertelen civil lakossággal szemben. A holland sajtó az 1956-os forradalom és szabadságharc első néhány napjának eseményeit érdeklődve és szimpátiával fogadta. A kommunista pártlapot leszámítva a holland nyelven kiadott sajtótermékek elítélték a szovjet csapatok katonai beavatkozását és élesen bírálták azt.

1956 október 27, szombat volt a harcok első hetéről közvetlenül összefoglalóan tudósító nap. Ez a nap volt az, amely során az első hét híreinek értéke kulminálódott. A cikkek már csak a kormányzat hivatalos bejelentéseit közölték le, a hírek azonban javarészt az első hazaérkező szemtanúk, így pl. egy amszterdami üzletember élménybeszámolóira, a bécsi híradásokra, valamint olyan levelező kollégákra hivatkoztak, akik kapcsolatba kerültek az első magyar menekültekkel vagy a forradalom fegyveres erőivel.

Tudtad? A holland nyelvű sajtó nem csupán Hollandia területén jelent meg, hanem a korabeli holland gyarmatokon is, így példának okáért az Európában ritkán megismerhető Indonézia, Jáva vagy Curaçao híreiröl is információt nyerhetünk. Milyen volt az 1956-os magyar forradalom fogadtatása a világ e távoli helyein? Érdekesség, de a napi lapok szövegeinek tanulsága szerint a De Preangerbode munkatársai voltak azok, akik a címlapon a „forradalom” szót használták a magyarországi eseményekre hivatkozva. „Ook Russen bij de opstandelingen? Revolutie breidt zich over geheel Hongarije uit. In Oost Duitsland en Albanië begint het ook te gisten” – „Az oroszok is a felkelőkkel? Forradalom kiterjedt egész Magyarországra. Kelet-Németországban és Albániában is elkezdődik.” A Holland Indiákon megjelenő napilap munkatársai szoros kapcsolatot láttatnak a szovjet szatellit államok területén kialakult folyamatban. A bécsi hírekre hivatkozva tudósították olvasóikat arról, hogy a felkelők csupán részben tették le a fegyvert Nagy Imre felhívására, továbbá kiemelték, hogy Nyugat-Magyarország a fegyveres felkelők ellenőrzése alá került az osztrák határig. Az olvasó arról is informálódhatott, hogy a Nagy-kormány a szovjet csapatok kivonásáról kíván tárgyalni. Forradalmi kormányzat kialakítása Dél-Magyarországon, amelyet a Kelet-Magyarországról délre települt felkelők hoztak létre.

„Radio Pecs in het zuiden, dat zich nog in handen bevindt van de regering, deelde mede, dat „een revolutieraad van de provincie Baranja een georganiseerde campagne leidt tegen de regeringstroepen.”

Fordítás: “A még mindig kormány kézen lévő délvidéki Pécs Rádió arról számolt be, hogy „Baranya tartomány Forradalmi Tanácsa szervezett kampányt folytat a kormányerők ellen.”

Algemeen Indisch Dagblad - De Preangeborde címlap, 1956 október 27.

A lap összefoglalóan tájékoztatta az olvasóközönséget a forradalmi tanácsok megalakulásáról és követeléseikről, valamint azok kormányzati fogadtatásáról egyaránt. A fegyveres harcokban elhunytak számát több mint tízezer főben határozta meg. Megemlítették, hogy számítani lehetett arra, hogy Nagy visszatérése hasonló eredményt produkál majd, mint Lengyelországban Gomulka visszatérése. A magyarországi helyzet elharapódzásáért Rákosi Mátyást nevezték meg felelősnek

A De Tijd, a Limburgsch Dagblad és a Het Vrije Volk „polgárháború” kirobbanásáról beszélt. A teljes ellenállást az említett hírlapok munkatársai már belháborúnak titulálták. Az előbbi lap esetében a Nagy-kormány újjáalakítása, Francisco Franco Egyesült Nemzetek előtti protestálása Magyarország érdekében, a kalocsai érsek és a katolikus egyház álláspontja volt terítéken. A limburgi napilap Mindszenty bíboros szabadon engedését és a Nagy-kormány engedményeit taglalja. E két lapból értesülhetünk arról is, hogy a szovjet csapatok a belbiztonsági titkosszolgálat fegyveres egységeivel együttműködve még megpróbálták a Pesti Srácok leverni, azonban az eredménytelen meddő kísérletek után, Nagy elfogadta a felkelők követeléseit. Az egyik cikk az október 26-án a Parlament eldördült sortűzről számolt be. Egy budapesti levelező szemtanú beszámolóiról tudósított. Márton Endre telefonon tájékoztatta a bécsi sajtót arról, hogy reggel 10 órakor mintegy kétezer ember a Parlamenttől nem messze található amerikai nagykövetség elött tüntetett. Elszedték az amerikai zászlót “Waarom helpt u ons niet?” – „Miért nem segítettek minket?” A szemtanú látta, amint három küldött megy be a tüntetők közül a Parlamentbe, hogy a Nagy kormánnyal tárgyaljon a fogvatartottak szabadon engedéséről. Az oroszok megpróbálták kezdetben békésen megállítani a tüntetőket. A tudósítás szerint a Parlamentet védelmező orosz csapatok gépesített gyalogos, páncélos és tüzérségi egységekkel is rendelkeztek. Nem tudta pontosan meghatározni a halottak számát, de miután elmenekült és később visszatért több mint kétszázra becsülte azt, habár először bevallottan mindössze néhány halottal számolt.

„Massa-executies” – „Tömeges kivégzések”

A limburgi lap munkatársai lehozták egy svájci utazóval készült riportot, amely eredetileg a bécsi sajtóban jelent meg. Igen érdekes információt hoztak le, amely jól szolgálta a hangulatkeltést is.

„Ik heb met mijn eigen ogen gezien dat men twintig opstandelingenleiders aan vlaggenmasten en lantaarnpalen op de promenade langs de Donau heeft opgehangen.”

Fordítás: „Saját szememmel láttam, hogy a Duna-parti sétányon húsz felkelővezért akasztottak fel zászlórudakra és lámpaoszlopokra”

(Limburgsch Dagblad címlap, 1956 október 27.)

A Het Vrije Volk címlapján Nyugat-Magyarország felszabadításáról olvashatunk. A szokásos, fentebb már bemutatott híresztelések mellett sokat tudósított a magyar menekültekről és Magyarország nemzetközi helyzetéről. Egy extra, már akkor is bizonytalan, azonban annál szenzációhajhászóbb hír is felröppent. A Het Vrije Volk volt az egyik első aki Puskás Ferenc haláláról vélt tudósítani.

„PUSKAS GEDOOD IN BOEDAPEST?

Volgens in Oostenrijk opgevangen radioberichten van een in handen van de Hongaarse opstandelingen zijnde zender zou de bekende voetballer Ferenc Puskás, die de rang van majoor in het Hongaarse leger bekleedt, het leven hebben verloren bij de straatgevechten te Boedapest. Het bericht is niet officieel bevestigd.”

Fordítás: „PUSKÁS MEGHALT BUDAPESTEN?

A magyar felkelők kezén lévő rádióállomásról beérkezett tudósítások szerint a budapesti utcai harcokban életét vesztette az ismert labdarúgó, Puskás Ferenc, aki a magyar hadseregben őrnagyi rangot viselt.”

(Het Vrije Volk címlap, 1956 október 27.)

A Leeuwarder Courant továbbra is felkelést emlegetett és hangsúlyozta azt is, hogy Nyugat-Magyarországon a szovjet erőket felváltották a felkelők egységei. A lap beszámolt a péntek éjjeli Nagy-kormány változásról illetve munkásőrség felállításáról. A szerző értesülései szerint a szovjet csapatok Ukrajna irányából benyomultak Magyarországra területére, éppen ezért korlátozottnak mutatta a felkelők katonai lehetőségeit.

“Puskas gevallen?” vagyis: „Puskás elesett?” A cikk mindössze ennyiben tért el a limburgi cikktől, mert ugyanazt citálta. Azonban egy igen érdekes cikk is megjelent a lapban.

„Nederlander uit Hongarije op Schiphol. Russische tanks schoten op massa demonstraten.” Azaz: „Egy holland Magyarországról Schipholon. Orosz tankok lőttek a tömegdemonstrációra”. Egy amszterdami üzletembere hivatkoznak, akik az egész hét során Budapesten tartózkodott. Arról tudósított, hogy egy hat autóból álló konvojt kellett ahhoz szerveznie, hogy el tudja hagyni Budapestet. Attól tartott a konvoj, hogy nem fognak kérni se Budapestről, azonban némi meglepettségükre Hegyeshalomig mindössze egyszer állította meg egy hat magyar felkelöböl álló egység. Egy Buda környéki szállodában tartózkodott, amikor kirobban a fegyveres harc. Tudósított arról, hogy a Parlament elött az orosz katonaság a fegyvertelen magyar tüntetők közé tüzelt, majd azt is megemlítette, hogy azt vélte látni, hogy egy orosz tank teljes személyzete átállt volna a felkelőkhöz. Egy másik cikkben arról olvashatunk, hogy az Európai Bizottság felhívta valamennyi európai kormány figyelmét, hogy a lengyelországi és magyarországi eseményeket az Egyesült Nemzetek elé szükséges vinni.

A Friese Koerier munkatársai, hasonlóan a De Preangerbode munkatársaihoz „forradalom” megnevezést alkalmazták az eseményekre, azonban ezt nem a címlapon hanem lényegesen hátrébb tették meg. Nagy Imrét, akit egyébként mindenhol titoista moszkovita kommunista vezetőnek írtak le, itt egyedül a patrióta kommunista vezető titulust nyerte el. Ugyancsak itt írnak arról, hogy az új Nagy-kormány igyekezete nem elégséges a fegyveres forradalom megállítására, mert a tömeg már túllépett Nagy korábbi kormányprogramján és már a Petőfi Sándor nevével fémjelzett tizenkilencedik századi szabadságharc elképzeléseivel szimpatizál.

A Java Bode forradalmi kormányról, akasztásokról, felfegyverezett polgárok és szovjet katonák egyenlőtlen küzdelméről tudósított. Az Egyesült Nemzetek Oroszország ellen tervezett akcióját, valamint az Albániában is meginduló szovjetellenes tüntetéseket ecsetelte. A belgrádi rádióadásokat felhasználva általános sztrájkról és tízezrek haláláról tudósított.

Érdekes módon a De Waarheid “De vrijheidsstrijders…” („A szabadságharcosok…”). …”) címmel jelentett meg egy rövid cikket. A kommunista lap munkatársa a felkelőket (tehát a címben csupán gúnyosan nevezték szabadságharcosnak) Francisco Franco spanyol diktatúrájának fasisztáihoz hasonlította. Úgy fogalmazott, hogy a felkelők a demokráciáért haltak meg, mindeközben olyan pamfleteket terjesztettek, amelyek katonai diktatúra felállítását irányozták elő. Magyarországnak szabadságot követelnek és a Varsói Szerződés elhagyását fontolják. Azt terjesztette, hogy a felkelők vezetői között Adenauer és Hitler szimpatizánsok vannak, akik a „Deutschland Deutschland über alles” szólamokat énekelték. Szerinte nem a magyar nép teljes egészével, de az amerikaiak és szövetségeseik tevékenysége miatt robbant ki a konfliktus, amelyet Hitler és Mussolini „jobb szocializmusaként” mutatott be. Tehát a lap munkatársai a szovjet-orosz Pravda retorikáját hangsúlyozták saját irományaik megkomponálása során.

Források és irodalom:

Korabeli holland nyelven megjelent sajtótermékek forrásai:

1956. október 25-i kiadványok: Algemeen Handelsblad, Amigoe di Curaçao. De Telegraaf, De Tijd, De Waarheid, Limburgsch Dagblad, Nieuwsblad van het Noorden.

1956. október 26-i kiadványok: Algemeen Handelsblad, Amigoe di Curaçao. De Waarheid, Friese Koerier, Leeuwarder Courant, Limburgsch Dagblad.

1956. október 27-i kiadványok: Algemeen Indisch Dagblad – De Preangerbode, De Tijd, De Waarheid, Friese Koerier, Het Vrije Volk, Java Bode, Leeuwarder Courant, Limburgsch Dagblad, Nieuwsblad van het Noorden.

Irodalom:

Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom. Osiris Kiadó, Budapest, 2016.

Tischler János (szerk.): Budapestről jelentjük… - Az 1956-os forradalom az egykori nemzetközi sajtóban. 1956-os Intézet, Budapest, 2007.

Jan van de Plasse: Kroniek van de Nederlandse dagblad en opiniepers/samengesteld. Otto Cramwinckel Uitgever, Amsterdam, 2005.